Mint minden évben, idén is megjött a hideg idő és a tél, úgy általában. Sokan ilyenkor leteszik a bringát, de annak, aki – amúgy nagyon helyesen –, nem szeretné, annak jól jöhet némi segítség abban, hogy mibe is öltözzön ilyenkor.

Előre jelzem, ez egy elég szubjektív szemléletet, amit képviselek, de nyolc tél futárként ad némi rutint, hogy miként is kellene megpróbálni átvészelni a leghidegebb, legmostohább napokat.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy nem mindenki futár, nem mindenki akar minden áron bringázni, és nem mindenkinek kell az egész napot az utcán töltenie. Ezért próbálok úgy hozzáállni a dologhoz, hogy mindenhova leírom azt, amit én használtam, és hogy azt miért használtam. Kitérek majd az előnyökre és a hátrányokra is, hogy eldönthesd, neked szükséged van-e arra a ruhadarabra, vagy sem.

Kezdjük az általánosságokkal, utána belemegyünk lentről felfelé haladva ruhadarabokba.
A legfontosabb kérdések, hogy mennyit akarsz kint tölteni bringán, milyen tempóban közlekedsz, és minden körülménynek meg akarsz-e felelni, vagy van az a pont, ahol inkább átnyergelsz a közösségi közlekedésre, mert ezek nagyban befolyásolják, hogy neked mennyire kell profi cucc. Fontos kérdések, nagyon, mert ráadásul az egészen olcsó, konfekció és a profi technikai felszerelések ára között lehet akár egy tízes szorzó is.

Láb

Cipő- ügyben az elsődleges kérdés, hogy patentos-e a pedálod, vagy sima. Előbbi egy kicsit szűkíti a lehetőségeket, mert a patentos, direkt télinek szánt cipők arany árban vannak mérve. Márkától függően 50 és 100 ezer forint között mozognak. Mondanám, hogy mindenképpen megéri, de két márkával van személyes tapasztalatom, és mind a kettő csalódás, még ha más miatt is. Ennyi pénzért elvárná az ember a kompromisszum mentességet, de ilyen sajnos nincs. A fő jó tulajdonságuk az, hogy közép távon vízhatlanok, ami azt jelenti, hogy monszun idején, egyéb védelem nélkül negyed óra -– húsz perc, de átlagos esőben sárhányóval, ami sajnos elengedhetetlen télvíz idején, és igenis a ruházat része, akár egy-két órát is kibírnak szárazon, és utána is jó ideig nem érzed, hogy átnedvesedettek, mert tartják a hőt. Átlagos városi közlekedéshez egy tényleg téliesített bringával, akár kamásli nélkül is kiszolgálhatnak egész télen, minden helyzetben. A nagy hátrányuk, hogy elég merevek, tehát ezekben járni eléggé… khm… megszokós (vezetni külön művészet, tapasztalat), és az áruk.
Amennyiben nem akarsz télire külön cipőt, vagy nem használsz patentos rendszereket, jöhetnek a meglévő cipők kiegészítői. Alap felszerelés ilyen esetekben a cipőre kívülről húzható kamásli. Ezekből van sima esőálló “nájlon”, van neoprén és van a technikai téli kamásli.

Az eső kamásliról nem akarnék sokat beszélni, mert arra való, amiret a neve is utal. Ha esik, fogod, felhúzod a cipődre, és az nem ázik be. Ennyit tud, se többet, se kevesebbet. A neoprén már egy kicsit érdekesebb történet. Ez az anyag első sorban víz lepergető, és nagyobb zuhé esetén átveszi a vizet. A búvár ruhák is ebből vannak –, nem vízálló. Az a nagy előnye, hogy a hőt vizesen is megtartja. Sarkítva: ha az a cél, hogy ne fázz, akkor jó választás, ha az, hogy száraz maradj, akkor nem. Neoprénből többféle vastagság van, ez általában fel van tüntetve rajta, de nagyjából egy és három milliméter közöttiek. Minél vastagabb, értelemszerűen annál jobb a hőtartása, és annál később ázik át, viszont annál rugalmatlanabb, és annál nehezebb felcibálni a cipőre.
A harmadik fajta, a technikai téli. Ez a legdrágább. Általában több rétegű és bélelt, ami azt jelenti, hogy mindent tud, amit az előző kettő, és kb annyiba is kerül, amennyiből kijönne az előző két típusból egy-egy pár. Ugyanakkor, ha fázós vagy, és félted a cipőd, jó választás lehet, mert ezek általában úgy készülnek, hogy mind patentos cipőre, mind utcaira, de akár túra bakancsra is ráhúzható. A kamásli nagy előnye általában, hogy jól „konfigurálható”, tehát vagy felveszed, vagy nem :), de nagy hátránya, hogy nincs ugye talpa, és azok a pántok, amik alul nem engedik felcsúszni a cipődről, egy idő után leszakadnak a járástól. Oda kell tehát figyelni, hogy reggel az utcán, vagy maximum otthon az ajtóban felveszed, és a munka helyeden, vagy ahogy fedett helyre értél, leveszed és a lehető legkevesebbet jársz benne.

Fontos kérdés lehet, még a zokni, de a kiválasztás itt annyira egyedi preferenciák szerint történik, hogy nem mennék bele. Kizárólag azért tértem ki rá, mert létezik egyfajta technikai zokni, ami vízhatlan, szél álló és melegít is, de annyira drága és annyira speciális körülmények közé kellhet, hogy szerintem nagyon keveseknek érné meg. Nekem van és imádtam, de akkor van rá szükség, ha nulla fok körül, változó halmazállapotú csapadékban kell hosszú órákat bringázni és nem az a cél, hogy a cipő ne ázzon be, hanem az, hogy ne legyenek fagyási sérüléseid akkor, ha mégis.

Nadrág

Válasszuk itt is külön az esős és a hideg időt, de a legalapabb, hogy tíz fok alatt, alá kell öltözni. Azért fogalmazok így, mert a lányoknál ez teljesen megszokott, és harisnyának hívják, de a pasik jobb szeretik itt az „aláöltöző” szót. Nyilván nem ugyan az a kettő, de nagyon hasonló a hatásuk. Az aláöltöző kicsit többet tud, de lányoknál a harisnya simán kiválthatja. A lényeg, hogy legyen fölötte valami. Mármint réteg. A célja ugyanis az, hogy egy második réteg bőrként, a termelt hő egy részét bent tartsa, de a párologtatást ne akadályozza, sőt, segítse is azzal, hogy az izzadtságot kicsit nagyobb felületen teríti szét. Ez elég rosszul hangzik, de nagyon fontos tulajdonság. Ha ugyanis a következő rétegek szellőző anyagból készültek, nem mindegy, hogy milyen az áteresztő képességük. Minél nagyobb felületen oszlik el ugyan az a nedvesség mennyiség, annál gyorsabban párolog el, száradsz meg. És ez az, ami télen rettenetesen fontos. Ráadásul nem csak deréktól lefelé fontos, hanem a felső ruházatnál is. Sőt.
Fő rétegnek én kantáros téli bringás nadrágot használok, térdnél szél álló betéttel. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Nyilván hő tartás szempontjából ez a legjobb, de elég drágak. 20 és 40 ezer forint között vannak általában. Ráadásul a kantár miatt az öltözködést eléggé megnehezítik (főleg, a vetkőzködést, ha az embernek valamiért fontos vetkőznivalója lenne). Ettől függetlenül én csak ajánlani tudom. Létezik nem kantáros, adott esetben bringás betét nélküli változatban is, és jók lehetnek a futóknak szánt téli nadrágok is, amik egyszerűsítik a le-fel vételt, de lecsúszhatnak tekerés közben. Itt az a kérdés, hogy mi a fontosabb: a bringázás közbeni komfort, vagy az átöltözés nehézsége.
Ezeken a nadrágokon én egyébként hordtam külön, legkülső rétegként egy háromnegyedes nadrágot is. Részben azért, mert a bringás nadrágokon nincs zseb, ami pedig jól jöhet, másrészt az esztétikum miatt, de leginkább azért, mert védi az amúgy méregdrága téli bringás nacit. Esőben egyébként ezt a háromnegyedest váltottam át valamilyen vízhatlan nadrágra, de csak, ha feltétlenül szükséges volt, mert egyébként elég kényelmetlen viselet.
Ha ez mind megvan, jöhet az ízületek védelme. Nyilván, a boka védelme megoldható egy vastagabb zoknival, de a térd elég macerás. Oké, hogy ott van a bevarrt szélálló réteg, de ha tutira akarsz menni – és az ízületek védelmében érdemes tutira menni –, ajánlatos a térdvédő is. Vannak nagyon profi térdvédők, szerencsére már elég nagy válaszékban, de egy jó a nadrággal, nekem bőven elég volt erre a célra egy bármelyik piacon kapható, kötött lábszárvédő, amit felhúztam a térdemre. Olcsó és ellátja a feladatát.

Felső rész

Ahogy a nadrágnál, a felső résznél is haladjunk belülről kifelé! Az aláöltözőt ott megbeszéltük. Van rövid és hosszú ujjú változat, de hivatalosan a hosszút szánják a gyártók télinek. A minőség és az ár aránya nagyjából annyit jelent, hogy minél minőségibb (és drágább), annál jobb anyagból vannak. A jó és a kevésbé jó anyag között a fő különbség az, hogy a szövet milyen szinten antibakteriális. Értsd, egy olcsó aláöltöző is ellátja a feladatát, de hosszabb-rövidebb idő után elszíneződik, és adott esetben menthetetlenül „elbüdösödik”. Ha nem akarod a kétezer forintos szetteket évente cserélni, akkor 7-10 ezer forintos darabokban kell gondolkodni. Nekem mindkettő van és mindkettő megérte, de én szerencsés vagyok, nem vagyok különösebben izzadós.
A következő réteg az, ami a meleget adja. Ezek általában thermo anyagból készült mezek. Itt sajnos muszáj a bringásat venni, mert egyrészt testhezálló, másrészt rugalmas, harmadrészt mind az ujja, mind hátul hosszabbra van véve, hogy akkor se csússzon fel, és legyen kint a derekad, vagy a csuklód, ha előrehajolsz a bringán.
Erre jön kívülre a „softshell”. Nagyjából az a lényege, hogy alapból nem melegít. Nem az a feladata, hogy mindenáron bent tartsa a hőt, mint egy normál, utcai télikabát. Ha sétálsz, vagy álldogálsz, minimális hőt termelsz. Ha bringázol, rengeteget. Bőven eleget ahhoz, hogy jól érezd magad egy vékonyabb kabátban is. Viszont, mivel közben haladsz, a menetszél azonnal áthűt. Ezt elkerülendő, a bringás kabátok vékonyak, testhezállóak és jóformán csak a szél, illetve a vízállóságra koncentrálnak, ami lehetővé teszi, hogy közben jól szellőzzenek. Ennek az az eredménye, hogy az izmok által termelt hő bent marad, a szél és a víz kint, az izzadság kipárolog, de ha megállsz és nem mozogsz, a softshell önmagában nem elég meleg. Ezek a ruhák bringázáshoz jók, és szinte csak ahhoz. Akkor érdemes ezekben gondolkodni, ha egyszerre negyed óránál többet ülsz nyeregben. Akkor tudod kifűteni, és akkor használod ki a jó szellőzést is. Rövidebb távon egyszerűen nem melegszel ki, nem izzadsz le. Ilyenkor értelmetlen és kimondottan rossz a technikai öltözet.

Kesztyű

Sokan nem tulajdonítanak neki jelentőséget, és lehet, hogy én is csak azért, mert a futárságtól függetlenül ízületes a kézfejem, de igenis fontos. Nagyon nem mennék bele, mert ugyan azok a tulajdonságok, amik a többi öltözetnél, itt is megvannak. Léteznek meleg kesztyűk, még melegebb kesztyűk, szél álló kesztyűk, víz- és szél álló kesztyűk, illetve technikai kesztyűk, amelyek szellőznek is. Rászánt összeg kérdése az egész. A csúcs kesztyűk 20 ezer forint körül mozognak, és szerintem megéri beruházni rájuk. A sí kesztyűt azért nem ajánlom, mert síelni jó, de a síboton se váltó, se fékkar, ugye.

Fej

Nyaktól felfelé nagyon megoszlanak az igények és a vélemények, ezért ezt a részt mindenkire rábíznám. Itt én ugyan úgy használok kötött sapkát, mint technikait bukó alá, de néhány dolgot fontosnak tartok azért.

Elengedhetetlen egy jó szemüveg. Muszáj, hogy fedje az arcot amennyire lehet, ne párásodjon és láss benne jól akkor is, ha már lement a nap. Ezek a bringás szemüvegek nagyon drágák tudnak lenni, de itt érdemes körülnézni más sportágak háza tályán is. Sok futár használ például sífutó szemüveget télen.

Az arc védelme pasiknál szakállal megoldható, de a “maszkot” például nem tudom erre jó szívvel ajánlani. Hidegben ugyanis a nedvesség azonnal kicsapódik a leheletből és elázik.

Mindent összevetve, azt kell eldönteni, hogy mennyire gondolodjátok komolyan a téli bringázást. Nem megoldhatatlan, hogy úgy felöltözzetek, hogy az a legkevésbé legyen kompromisszum és akár teljes komfortérzetet adjon, de ez sokba kerül. Ugyanakkor egy jó bringa is sokba kerül, és novembertől áprilisig a bérlet is. Ráadásul ezek, amiket felsoroltam, a végletet jelentik, azt a végét a téli beöltözésnek, ami több óra tekeréshez is jó lehet. Ingázni, munkába járni ez csak segítség, irány mutatás.

Comments are closed.